Egy szokványos napra ébredtem, mely suliba menéssel és utána (meg közben is) kockulással kecsegtetett, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez a nap különleges lesz. A problémák lényegében már előző nap délután és este kezdődtek, amikor chilis babot és tejszínhabos pacalpörköltet ettem szilvalekváros töltöttkáposztával. Reggel felhajtottam egy liter cobra energiaitalt és bementem a tanulás templomába, ám nem sokáig foglalkozhattam ilyen metaforák kiagyalásával, hamar azt kezdtem érezni, hogy megindult bennem valami. Éreztem ahogy nyomja a lelkem, szinte a szívembe markol. Megtorpantam kicsit, ekkor egy szolid gyomorkorgást hallottam, majd csend lett. Nem egyszerű csend. Vihar előtti csend. Gyorsan a kedvenc mellékhelyiségem felé vettem az irányt, gondoltam megkönyebbülök ezen a napsütötte reggelen, nem is sejtettem, mi vár rám. Beszálltam a liftbe, megnyomtam a kedvenc budimat tartalmazó emelet gombját és átadtam magam a vertikális utazás örömeinek. Lazítottam kicsit, ám ekkor egy orbitális seggrepesztő tubaszóló hagyta el tomporom, Pavarottit megszégyenítő hangterjedelemben. Olyan érzés volt, mint amikor közeledik egy metró és tolja maga előtt a levegőt. A velem egy kabinban utazó lányok arca ekkor hirtelen elborult és dühösen néztek rám. Ez szerencsére nem tartott sokáig, mert két másodperc múlva öklendezni kezdtek és az egyik a felvonó sarkába abszolválta gyomortartalmát, ami heves röhögést váltott ki belőlem. Sajnos a röhögéssel együttjáró rekeszizom-összehúzódás meggyorsította bennem a kitörési folyamatot, így amikor kiszálltam a liftből, szinte sprintelnem kellett a megváltást jelentő toalett felé, melynek egy felborított tolókocsi és egy dühösen nyögdécselő proginfós level 80-as paladin lett az eredménye, de legalább elfoglalhattam kedvenc kabinomat. Volt időm az ülőkét rituálisan lefedni papírral, majd ráülvén a trónra elengedtem magam és magamban megjegyeztem: hadd szóljon! Ekkor kezdtem el sejteni, hogy ez nem lesz egy egyszerű mutatvány. Eleinte csak iszonyatos fájdlmat éreztem ánuszomban, olyan volt az érzés, mint amit egy 4 éves kislány érezhet, amikor egy nigger pedofil szárazon betolja neki. Fél perc elteltével megjelentek az első pici izzadságcseppek a homlokomon, később ezek kis folyókká álltak össze és ütemesen folydogáltak lefelé megfáradt homlokomon. Libabőrös lettem, az erőlködés hatására még nyögtem is pár fájdalmasat, szerintem az egész emeleten hallhatták. Ám ekkor valami csoda folytán áttörést értem el, az alfelemben szorongó barna maci nem dörömbölt tovább, hogy engedjék ki, megtalálta a kilincset és kirontott az ajtón. Ezt orbitális seggrepesztő wc-kagyló által felerősített recsegvefingás kísérte, hallottam is utána, ahogy az ajtó előtt elkopogó tűsarkú cipellő gazdája visszafojtja az öklendezését. Szinte ugyanabban a pillanatban szolid koppanásra lettem figyelmes, amikor a csészbe csapódott a bélsaram. Kissé fellélegeztem, de ekkor jött a fekete leves - szó szerint, mert elementáris erővel tört elő ánuszomból egy fosgejzír, teljesen besötétítve az addig fehér kagylót. Közben az előző nap elfogyasztott erőspaprika szüntelenül csípte a seggem. Ekkortájt hallottam, hogy valakik beléptek a helyiségbe, de körülbelül két másodperc és pár mélyról jövő fulldoklós köhögés elteltével távoztak is hangos fujjogások közeptte. Végre kezdett a csikarás alábbhagyni, kiürültem. Ellenben szellemileg feltöltődtem, így a tisztogatásra került a sor. Elővettem hát a táskámból egy, a közeli plébániáról korábban eltulajdonított Bibliát és pár szebb napokat is látott oldallal kitöröltem a seggem. Ezt követően felöltöztem, gyönyörű művemet nem húztam le, söt a helyiség vízfőcsapját is elzártam, hogy más se tudja. A folyosón tovhaladva még nosztalgiából fingottam egy jót.