Egy kis versike egy jobb sorsra is érdemes víziemlősről, aki végleg kifingott...

Bálna

A kukásautót vezettem én tegnap reggel,
Gyorsan dolgoztam, mielőtt a gazdag nép felkel,
Szokás szerint ürítettem a szemeteseket,
Mikor felfedeztem valami retteneteset.

Az egyik utcába hajtva gyilkos bűz fogadott,
Életemben nem láttam még kukában ilyen nagyot,
Egy hatalmas bűzlő oszladozó bálnatetem,
Díszelgett az egyik jólszituált konténerben.

Bizonyára egy burzsoának volt díszállata,
Medencében úszkálhatott, amíg ki nem hízta,
Ezután valószínűleg uszodába került,
Amíg egyszer a habok közt örökre elmerült.

Nem volt pénzük elszállítani a virsligyárba,
Így az oszladozó testét egy konténer várta,
Kidobták és otthagyták, hogy gondjuk rá ne legyen,
A sok arra járó csöves végre húst is egyen.

Ledöbbentem, mit kéne ilyenkor nekem tennem,
Ekkor villant fel lámpaként egy jó ötlet bennem,
A kukaemelővel megragadtam a bálnát,
Le is szüreteltem, mint egy bokorról a málnát.

Amikor átkanalaztam a szemétgyűjtőbe,
Nem is sejtettem, hogy mi fog kijönni belőle,
Hatalmasat fosott, ami beterített engem,
Miért kell nekem minden reggel munkába mennem?!