Büfés sztori

Kellemes délutánra ébredtem csodaszép tóparti nyaralómban egy meglehetősen gátlástalan, alkohol- és kábítószerfogyasztással töltött este után. Megkoronázván előző napi élményeimet kisvártatva a mellékhelyiségben találta magam, ahol egy bődületes és módfelett kielégítő szarás közben nosztalgikus gondolatok öntötték el nem létező szívemet. Borászatom már egy ideje megszűnt, mert pont útban volt egy nagyszabású autópálya-építésnek, így igen jutányos summa ütötte markomat, melyből új életet kezdhettem. Mondjuk pár ismerősöm segítsége is kellett a földmérők körében a jó üzlethez, de ez már részletkérdés.

Sosincs késő valami újba belefogni, rég elmúlt már az egyetemi kolosszális székeléseim felemelő időszaka, a szippantós korszakomra, a retyóra loholás közben felrúgott hikomatra is a feledés leple hullt. Mostanában egy idilli tóparti üdülőövezet szabadstrandján üzemeltetek egy egész jól menő büfét. A jól menő megnevezésben természetesen némi turpisság is közrejátszik, ugyanis kiváltképp előremutató, és innovatív módon menedzselem az alapanyagbeszerzését a vállalkozásnak.

Miután kiürültem, neki is láttam fejemben felmérni a rám váró teendőket, ugyanis fel kellett készülnöm a hétvégén várható nagy forgalomra. Gyorsan felhajtottam egy liter kobra energiaitalt, zabáltam egy szaftosat, és máris platós Ifám volánjánál találtam magamat, úton a közelben üzemelő állatmenhely felé. visszajáró vendég vagyok, jól ismerem a tulajdonost, aki véleményem szerint meglehetősen korrupt egyén. Valószínűleg nem folyik be elég suska a felajánlott adószázalékokból, így örömmel szabadul meg a létszám feletti jószágoktól, hogy ne kelljen az etetésükre költeni. Kóbor ebet, macskát pedig gyakran szállítanak oda, én meg gyakran szállítok el. Némi állateledellel én is támogatom a létesítmény üzemeltetését, cserébe ez a kis titok rejtve marad örökre. De erről majd pár liter vérrel később. Akárki akármit is mond, rendkívül jó húsalapanyag válhat egy megunt kedvencből, csak érteni kell a feldolgozásához. A hamburgerhúsba keresve sem találhatnék jobb összetevőket. felpakolva pár kíváncsi szemekkel fürkésző kutyust már száguldottam is a büfém felé, szeretem hamar letudni a fuvart, nehogy összepiszkítsák a platót. Megérkezvén a konyhába baltát ragadtam, majd szakszerűen lefejeztem a jobb sorsra is érdemes házőrzőket, a kivéreztetést és nyúzást követően neki is láttam a feldolgozásnak. hamarosan már egy hétre elég hamburgerhús várta, hogy jól fizető éhes szájak ízletes martaléka legyen.

Ez után megvizsgáltam a húsok tárolására szolgáló hűtőszekrényeket, és megdöbbenten tapasztaltam, hogy a pulykahúsnak elkülönített rész meglehetősen az üres állapot felé konvergál, pedig hétvégente mindig akciós a pulykasült, és remekül is fogy. Így egy kis éjjeli fürdőzéshez kaptam kedvet, mert közben már besötétedett, az éj leple alatt pedig kiváló lehetőségek adódnak a tóban. Nem csak a fürdésre, de a hűtőszekrény feltöltésére is, ugyanis gyanútlan hattyúcsaládok pihennek ilyenkor a közeli nádas szélénél, vadászatra rendkívül alkalmas állapotban. Meg is ragadtam kedvenc csapszegvágómat, és elmerültem a hullámok között, majd nesztelenül a hattyúk közé lopóztam. Elég mélyen alszanak ezek a dögök, így fel sem tűnt nekik, ha egyikük nyaka köré helyeztem a robusztus szerszámot, majd csattintottam egy masszívat, és az élettelen test lassan vértócsát engedett maga köré. A fiatalabb példányokat többnyire meg egyszerűen lehúztam a víz alá és hagytam megfulladni. A csirkehús is fogytán van. Miután biztosítottam a következő heti utánpótlást, következhetett a feldolgozás, ugyanis bármennyire jól is fizetem le az ÁNTSZ ellenőreit, ha egész hattyúk vannak a fagyóban, az nem jó ómen. A nagy hentelésben alaposan elfáradtam, így az esti Barátok Közt rész megnézése elmaradt.

Másnap kipihenten, és viszonylag korán ébredtem, így úgy döntöttem a reggeli kötelező anyagcsere után, hogy ellenőrzöm a közeli erdőben pár napja gondosan kihelyezett medvecsapdáimat. És lám, az egyikben ott vonaglott egy segítségért nyöszörgő bűzös hajléktalan. Valami zsenge vadhúsnak jobban örültem volna, de hát ez van, a légy sem válogat, hogy melyik szart eszi meg, a strandoló népek úgysem észlelik a különbséget, hogy pontosan miből is van a bécsi szelet. Jelen esetben bácsi szeletnek is nevezhetném. Node félre az elmélkedéssel, itt most kemény munka folyik. Amikor odaléptem a ronda csöves mellé, hirtelen felcsillant a szeme, hogy végre kimenekíti valaki szorult helyzetéből, de hamar rá kellett jönnie, hogy a megváltás egy kicsit más formában érkezik aznap. Láttam is, amint elkerekedik a szeme, amikor elkezdtem kigombolni a nadrágomat, és az Örömódát vidáman fütyörészve nekiláttam levizelni a kapálózó testet. Utána hőn szeretett Ifám volánjához pattantam, majd andalító plittyegések közepette óvatosan rátolattam a bal hátsóval a fószer fejére. Földöntúli öröm járta át lelkemet, nosztalgikusan gondoltam vissza korábbi erdei gázolásaimra. Ez egy olyan dolog, amit sosem lehet megunni, akárhányszor is ismétlem meg, mindig tud valami újat mutatni. Ez egy életérzés.

Be is táraztam az emberi fogyasztásra alkalmasnak titulált részeket a helyükre majd a korábbi mészárlásaim nyomait is összegyűjtve tettem egy tiszteletkört a menhelyen. Mint mondottam, kevés a pénz az állatok etetésére. Egy frissen ölt macskával a zsebemben visszafelé száguldva időközben már a napi nyitáson járt az agyam, finom falatok elkészítésének a gondolata hozta meg egyre jobban a kedvemet a naphoz. A fürdőző emberek hamar megéheznek, és én mindig készségesen állok a szolgálatukra, nem mindennapi fogásaimmal. Hamar neki is láttam a hamburgersütésnek, mielőtt még a melegben érezhetővé válik a sarokban rothadó hagyma jellegzetes illata. Hálás étel a hambi, a húspogácsába szinte bármit bele lehet darálni, így az sem zavaró, hogy a konyhában nyüzsgű csótányok és egyéb rovarok belemásznak a darálásra váró alapanyagba. De hát nem egy olyan hatalmas vállalkozás az enyém, nem engedhetem meg magamnak a folytonos takarítást és higiéniát. A vásárlók meglehetősen árérzékenyek, és valahol meg kell fogni a kiadásokat. ha hajlandóak lennének többet fizetni, talán emberi fogyasztásra alkalmas lenne a hamburger. Talán. Bár akkor inkább zsebre vágnám a plusz hasznot, hogy legyen mit elinni.

Apropó vedelés, néha szinte egész napokat töltök a büfében, így a szórakozást is helyben kell megoldanom. Gyakori, hogy körültekintően lerészegedek. Aznap is úgy tettem. Néha kell is valami ami butít, mert a vevők alkalmanként módfelett elviselhetetlenek. Jönnek mindig a hülye kis igényeikkel, pedig ez nem egy ötcsillagos szálloda elit étterme, hanem egy züllött kifőzde, ahol akkor akciós a gyros, ha megromlik a kutyahús. Oda is jött hozzám egy ránézésre kétmázsás hölgy, hogy extra adagot kér belőle. Örömmel szolgáltam ki, közben félhangosan megjegyeztem: hát beléd fér is. Ilyenkor persze jön a hiszti és a felháborodás, de aki sokat vinnyog, annak még bele is köpök a kajájába. Szeretek magamból adni annak is, aki ezt alapvetően nem érdemelné meg. Múltkor az egyik meg visszahozta a salátát, hogy fonnyadt, meg talált benne egy hernyót. Hát ennyi pénzért mit vár, pillangót?! Lassacskán kezdett a véralkoholszintem idomulni a vásárlók által okozott stresszhez, így gondoltam ideje nekilátni a gyrosnak. A korábban említett romlott hús gyorsan terítékre került, majd miközben süldögélt, és volt némi üresjárat, elvonultam a konyhába önkielégíteni, ugyanis ennek a folyamatnak a produktuma az egyik titkos összetevője a gyroshoz kapható tzatziki szósznak. alkalmanként otthon is fejem magamat, majd összegyűjtve a matériát  elteszem későbbre, mert nem mindig jut idő elverni a bohócot, viszont a szósz gyorsan fogy. Mindent a vevőkért.

Lassacskán kedvet kaptam a "pulykasült" elkészítéséhez is. A kicsi, alaposan és kiváltképp ízlésesen megfűszerezett pecsenyék mindig is közel álltak a fogyasztók szívéhez, eddig csak elégedett mosolyokat, és pozitív kritikákat észleltem a termék eladást követő utóéletével kapcsolatban. Ez biztos azért van, mert ahogy elkészítem, az szívből jön. Mégsem, eltévesztettem a szervet, a húgyhólyagomra gondoltam. Ugyanis a páclé javarészt az abból ürülő, sörök által optimális ízvilágúra higított, enyhén sárgás folyadékból tevődik össze, melyet a gasztronómiai felhasználását mellőző egyének tudatlanul vizeletnek neveznek. Pedig ez egy csodaszer, remekül feldobja a hattyúhús amúgy is markáns zamatát, és karakteres esszenciájával eltereli a vásárló figyelmét a romlott sültkrumpliról, ami köretként jár hozzá.

Hamarosan érezhetően kezdett növekedni a forgalom, alig győztem a megrendeléseket, a nagy iramban az elfogyasztott alkohol is megtette a hatását, így az egyik fazékba abszolváltam a gyomortartalmamat. Gondoltam, ha már így alakult, nem hagyom veszni a matériát. Záros határidőn belül ki is írtam a táblára: hamarosan gulyásleves kapható. Hálás étel a gulyás, amikor már eladhatatlanul ramaty állapotba kerülnek a zöldségek, mindig főzök egy kondérral. Mehet bele bármilyen hús, ebben az esetben például az erdei hajléktalanból láttam neki elkészíteni. Rájöttem egy ideje, hogy a hányás rendkívül jó állagjavító és ízfokozó, ínycsiklandóvá varázsolja a leveseket, így nem is baj, ha néha kicsusszan egy ravasz róka. Most felmerülhet a kérdés, hogy miért italozok munka közben. Ennek prózai oka van: amióta egyszer ügyetlenül beleejtettem egy pörköltbe az aznapi kokain adagomat, inkább olcsóbb tudatmódosítók után néztem a büfében töltött időkre. Plusz az ilyesmik hatására előfordult olyan is, hogy teljesen valóságalapra emelkedett a beleszarok a levesébe szófordulat. De szerencsére azt is sikerült eladnom, nem maradt a nyakamon.

Lassacskán kezdett beesteledni, a vevők száma fokozatosan apadásnak indult. Így megnövekvő szabadidőmben azzal szórakoztattam magam, hogy a konyhapulton, hűtőben, és a tűzhely fölött szaladgáló fürge csótányokat fújkodtam rovarirtóval, majd diadalittasan néztem végig, amit vergődő testük a sülő húsok közé pottyan. Közben végre sikerült a bal orrlyukamból a mutatóujjam segítségével kibányászni egy méretes fikóleumkristályt, aminek jelenléte már több mint fél órája bosszantott. Gyorsan belepöcköltem egy frissen összerakott hamburgerbe, amiért egy idegesítő, nyolcéves forma kislány állt sorba. Örülhet, hogy nem számoltam fel neki felárat érte. Időközben észleltem, hogy a fritőzben vészesen csökkent az olaj mennyisége, így az utántöltésen kezdett el járni az eszem, ám a készletekből kifogyván nem sok választásom maradt. Felmásztam dédelgetett Ifám platójára, ahol az előző csere alkalmával képződött felesleges motorolaj volt elhelyezve az egyik sarokban, hogy a megszokott erdei tavacskába öntsem. Ügyesen kipótoltam vele a hiányzó mennyiséget. Amennyire össze volt már mocskolódva a sütéshez használt olaj, szerintem még javítottam is vele az állagán. Na mindegy, egy napot még kibír, aztán leszűröm és mehet a tankba, mert drága a gázolaj. A környező gyorséttermekből meg ingyen vihetem el a használt sütőolajat, az megy a krumplisütőbe.

Lassan kezdett sötétedni, a vendégek elfogytak, így a zárásra került a sor. Felmarkoltam a kasszából a bevételt, majd hazaindultam, hogy harapjak valami finomat, aminek két kidöntött kresztábla, és egy vehemensen elgázolt tolószékes nyugdíjas lett az eredménye. Az élet apró örömei, ilyesmi nyomorékokat nem mindennap csap el az ember. Otthon zabáltam egy zsírosat, és megnéztem az előző és az aznapi Barátok Köztöt, majd a részegségtől egyszerűen eldőltem, mint az a motoros, aki múltkor fennakadt az erdőben a fák közé céltudatosan kifeszített drótkötelemben.