Hangulatos kora őszi délelőttre ébredtem, felettébb frissen és üdén, majd az ablakban könyökölve hosszasan gyönyörködtem a lágy, még nyarat idéző huncut szellő hatására pajkosan egymást kergető, színes kavalkádban pompázó falevelek lenyűgöző látványában. Az ősz mindig a változást hozza el, lezárul egy fejezet a természet körforgásában, és felkészül minden a későbbi megújulásra. Hasonlóan, mint az én hűséges, sokat megélt Ifám, amire nemrég visszaszereltem a szippantós felépítményt, mert újra megcsapott a jövedelmező üzlet lehetőségének jellegzetes illata.
Mióta megszűnt az óvodában az alkalmazotti jogviszonyom néhány sajnálatos baleset miatt, áttettem rezidenciámat a határ közelébe, ugyanis errefelé még akad néhány csatornázatlan régió, ami kiváló indokot szolgáltat gyakori jelenlétemre a környéken. Ugyanis mostanság megjelent errefelé egy új, szorgalmas és rendszeres betakarítást igénylő nyersanyag: az Euro, amit a menekülteknek nevezett parazita életformákból lehet hatékonyan kisajtolni. Nem is akármilyen módon, mondhatnám ugyan, hogy ismét a szarból építem a váram, de az igazat megvallva leginkább a tartály végzi a munka dandárját. Ugyanis ezek a férgek képesek minden szalmaszálba belekapaszkodni, hogy eljussanak Németországba, még akkor is, ha az a szalmaszál történetesen keresztülhaladt már valamilyen élőlény emésztőrendszerén. Igen, bizonyára már összeállt a kép: a tartályban csempészem át jó summáért a migránsokat a határon. Az elszaporodott ellenőrzések miatt egy átlagos teherautó szóba se jöhetne, viszont kinek is lenne gusztusa felnyitni a tartályt, és bekukkantani a mélyére. Tökéletes álca. Az élethűség kedvéért nem is nagyon töröm magam, hogy két szippantás közt kimossam az edényzetet, az enyhén terjengős pöceillat a legkíváncsibb rendőr és határőr figyelmét is más irányba tereli. Akik meg velem utaznak, örökre megtanulják, hogy az Európába vezető út nem jó szándékkal van kikövezve.
Szóval az ablakban történő gyönyörködést követően vehemensen zabáltam egyet, ezután egy kielégítő szarás közben felhajtottam egy liter Kobra energiaitalt. Délceg teherautóm felé vettem az irányt, melyet legnagyobb megdöbbenésemre néhány aggastyán birodalmi lépegető állt körül, reszketeg kezeikkel olykor elengedve az ergonomikusan kialakított exoszkeletunjukat, ökölbe szorítva, rázva azt, szinte lincshangulatban, szitokszavakat skandálva ütemesen. Valószínűleg azt nehezményezték, hogy parkolóhelyként tekintettem az egyik utcai virágos kiskertre, amit délelőttönként boldogan gondozgattak. De amíg ők ott hagyják a szakadt tragacsaikat, ahol nekem is szimpatikus lenne a megállás, nincs mit tennem, más helyet kell keresni. Nem teketóriáztam sokat, céltudatosan utat törtem a vezetőfülke irányába, alaposan kirúgva az egyik nyugger alól mobil alátámasztását. Amíg látványosan pofára esett, és az egyik tegnap megkapált virágágyás vonalvezetési karakterisztikáját felvette arcszerkezetével, gyorsan kereket oldottam egy komoran gomolygó koromfelhőt hagyva magam után, majd az irányt egy jól ismert átkelési pont felé vettem a határon, ahol napi százával özönlik át az aratásra megérett horda. El is csíptem egy négyfős csoportot, akik roppant érdeklődően kérdezgettek, hogy miként lehetne olajozottan eljutni Bécsbe, így nem voltam rest elmagyarázni nekik az utazás egy szokatlan, ám kellőképp lebukásmentes lehetőségét fejenként ötszáz Euróért cserébe. Meglepő módon egyből belementek, talán a nyomott ár miatt. A hivatásos kollégát ennek a kétszeresét is képesek elkérni, de én nem vagyok kamarai tag, maszekban nyomom az ipart, embercsempész adót sem fizetek. Igazából a tartály sincs levizsgáztatva személyszállításra, nincsenek benne biztonsági övek, menekülő ablak sem kis kalapáccsal, amivel vész esetén be lehet törni. Az utastér légcseréjéről meg nem is érdemes említést tenni. De az emberek a metróért is fizetnek, pedig az is szarszagú, és néha alig kapni levegőt.
Az élőáru szakszerű felrakodását követően alsóbbrendű útszakaszokon haladva kezdtem meg a szállítási folyamatot. A gördülékeny haladás olykor-olykor megkívánta pár tötymörgő Suzuki szórakoztató leszorítását az árokba, és az egyik ilyen manőver közben a napellenző mögül egy joint hullott alá az ölembe, egyfajta égi jelként, hogy illendő lenne már elfogyasztanom. Nem kellett sokáig várni a kívánt eredményre, csakhamar igen jó kedélyűen folytatódott tovább rögös utam. Az egyik falun keresztülhaladva egy idős bácsi meglátván közeledő járművemet, intett, hogy álljak félre, majd kihagyhatatlan üzleti ajánlattal állt elő, ugyanis égetően sürgőssé vált a derítőjének csapolása, már-már elöntötte az udvarát a felgyülemlett matéria, a környékbeli szippantós meg lerobbant. Gondolkodás nélkül lecsaptam a remek lehetőségre, elfeledkezve néhány apróságról, amit a bennem munkálkodó marihuána remekül elkendőzött. Amikor kiabálásra meg kopogásra emlékeztető hangokat véltem felfedezni a tartály felől, simán ráfogtam, hogy biztos hallucinálok, mert elég combos egy cigi volt. A művelet végén az egyik közeli patak felé indultam, ekkor tudatosult bennem, hogy nem csak a pöceturhától lesz illendő megszabadulnom, egyéb probléma is társul mellé. Így miután beleengedtem a vízbe a salakanyagot, kinyitottam a tartályt, majd egy vasvilla segítségével a mederbe mertem át a bűzlő tetemeket.
Ezt követően újabb fuvar után indultam, felbátorodva a tényen, hogy ilyen gyorsan sem kerestem még ennyi lóvét. Az egyik átkelőhöz közel nagy állományú majomhordára lettem figyelmes, akik éppen határsértést igyekeztek elkövetni, nem a legszerencsésebb időzítéssel. Gondoltam kicsit megleckéztetem őket, így intenzíven rátiportam a gázpedálra, mint bosnyák kisgyerek a taposóaknára. Nagy vehemenciával csapódtam a riadt tömegbe, azonnal nagy pusztítást végezve soraikban, úgy taroltam közöttük, mint amikor egy kombájn betakarítást végez a búzamezőn. Utamat véres, élettelen, megcsonkított hullák jelezték, a visszapillantóban megelégedve követtem figyelemmel, amint a hozzátartozók odarohannak megállapítani, hogy szerettük már menthetetlen. Gondoltam nem hagyhatom őket szenvedni, gyorsan újraegyesítem a szétszakított családokat, így vettem egy éles fordulót, és ismét megismertettem az ijedt arcokkal a gumiabroncsok futófelületének mintázatát, meglepően közelről. Miután végighaladtam ismét a hullaösvényen, meglepődve tapasztaltam, hogy az egyik rohadék beszorult a kerékjárati ívbe, így gyorsan a vasvillához folyamodtam, mellyel sikerült szakszerűen eltávolítani a kis testet. Szerencsére egy gyerek volt, nekik még zsengébb a húsuk, könnyebb kihúzni belőlük a villát. Ekkor láttam, hogy némelyik bátrabb példány dühödten rohan felém, valószínűleg némi panasszal kívánnak élni a vezetési stílusomat illetően. Álláspontjukat ugyan némiképp megértettem, de nem sok időt hagytam nekik kifejteni nézeteiket, hamarosan ők is a praktikus, és roppant éles szerszám hegyén találták magukat. Egyikük életben maradt, de úgy gondoltam nem végezhetek félmunkát, így gondosan rátolattam a testére a bal hátsóval, majd padlógázzal elkezdtem pörgetni a kerekeket, élve ledarálva a fájdalomtól ordító, vergődő bevándorlót. Szívet melengető, és kissé szórakoztató látvány volt. Időközben kaptam egy hívást szippantásra, így megbizonyosodva arról, hogy nem maradt szemtanú, a közeli patakhoz visszatérve lemostam a harci szekeret, majd elindultam dolgomra. Útközben felfedeztem egy alagutat a határ védelmére felállított kerítés alatt, ami szemmel láthatóan nagy forgalmat bonyolított le, így elhatároztam, hogy ide egyszer még visszatérek némi ízes tréfával a tarsolyomban.
Az aratandó emésztő egy viszonylag új építésű darab volt, kellően híg matériával, amit gond nélkül emelt át a szivattyú, így amíg hallgattam a robusztus masina megnyugtató kerregését, valami alternatív szórakozást kerestem magamnak, aminek egy, az udvaron mászkáló kövér macska látta a kárát, amit halálos pontossággal találtam el a minap már sokat szerepelt vasvillával. A célba dobás, mint sport ugyanis akkor a legjobb, ha valami tétje is van. Gyorsan összegyűjtöttem a dögöt, és az ülés mögé hajítottam, gondoltam jó lesz pörkűttnek estére. Miután kiapadt a fosgödör, haza is siettem, ahol némi főzőcskézést követően a délutáni prédából, egy barbárias, szinte undorító zabálást is letudva, magamhoz vettem egy kézigránátot, némi összetekert drótkerítést, pár sátorcöveket, és egy baltát, majd a nemrég felfedezett alagúthoz indultam megvalósítani az egyre tisztábban kikristályosodó elképzelésemet.
Felmértem a terepet, és kis számolgatást követően arra a megállapításra jutottam, hogy a csempészjárat légtérfogata körülbelül megegyezik délceg Ifám befogadóképességével, feltéve, ha körülbelül 10-15 ember is tartózkodik benne. Alattomosan kifigyeltem, amíg egy nagyobb csoport, körülbelül 20 fő bemászott a föld alá, majd amikor az utolsó is eltűnt a túloldalon, gyorsan leterítettem a drótszövedéket a kijárat fölé, majd a cövekekkel gondosan rögzítettem, hogy azt ne legyen egyszerű eltávolítani, főleg belülről. Ezután átmásztam a kerítésen, és a gránátot egy hanyag mozdulattal a bejárathoz gurítottam, majd visszaindultam a túloldalra. A detonáció után érthető módon hangos kiabálás szűrődött ki a leendő tömegsír megmaradt bejáratán keresztül, így gyorsan, még mielőtt az első féreg felbukkant volna, nekiláttam feltölteni az alagutat a feladatnak pont megfelelő viszkozitású, pompásan illatozó trágyalével. Kétségbeesett sikítozások és ordibálások kavalkádja elegyedett a halkan gurgulázó kivezetőcső barátságosan megnyugtató morajlásával, melyhez hamarosan egy szisszenés is társult, amint felbontottam egyet a kedvenc sörömből, méltóan megkoronázva ezt a produktív, és módfelett szórakoztató napot. Miután elcsendesült minden és megbizonyosodtam róla, hogy valóban mindegyik majom elpatkolt, leléptem, mint kurva a sezlonyról.
Rendhagyó esethez riasztották a pécsi tűzszerészeket a Széchenyi téren hétfő reggel. Egy padon felejtett, gyanús, kellemetlen szagú bőrönd nyugtalanított egyre több járókelőt. Az oldalán "Vér fog folyni a nemes célért!" felirat szerepelt vérrel írva, reszketeg betűkkel. A területet lezárták, és a gyanús csomag vizsgálatához kezdtek, később hatástalanító robotot küldtek a henyszínre, amivel megkísérelték kilőni a kétes eredetű tárgyat. A lövés eldördülte után a bemeneti nyíláson keresztül véres folyadék kezdett szivárogni, így a közelebi vizsgálat mellett döntöttek. A felnyitást követően sokkoló felfedezésben részesültek a rendőrök: 43 darab levágott emberi pénisz volt a bőröndben, néhány különös, nehezen magyarázható tárgy társaságában. A helyenként brutálisan összeszabdalt hímtagok mellől egy rubik-kockát, egy kék színű, madártollból készült fülbevalót, egy fültágítót, egy palack bontatlan Dínom-dánom márkájú félszáraz kannásbort, egy férfi szandált, három darab használt 4,5 mm-es légpuskalőszert, két darab olivabogyót, és egy saválló acélból készült kis űrtartalmú poharat találtak. A rendőrség a bizonyítékok begyűjtését követően nagy erőkkel kezdett nyomozásba ismeretlen tettesek ellen, illetve várják az esetleges szemtanúk, érintettek, illetve a testrészek gazdáinak jelentkezését. Bizonyos, egyenlőre a nyomozás eredményességének érdekében elhallgatott információk szerint összefüggésbe hozható az eset a tanév kezdetével, és a diákok, hallgatók tömeges beköltözésével. Az érintett pad fertőtlenítését követően a járókelők újra birtokba vehették a környéket.
A menekültek egyre gyarapodó mennyisége komoly válaszintézkedésre sarkallja a kormányt. Első lépésben a magyar-szerb határ mentén terveznek kerítést építeni, ám ez csak a kezdet, derült ki a Fidesz egyik titkos üléséről kiszivárgott bizalmas információkból.
Az elképzelések szerint a kerítést a későbbiekben az egész határszakaszra kiterjesztik, majd több lépcsőben automatikus védelmi fegyverzet kerül telepítésre, mely mozgásérzékelővel ellátva, kezelőszemélyzet nélkül képes megakadályozni az illegális határátlépési kísérleteket. A tervek ikerkapcsolt lézerágyúk üzembe helyezését vetítik előre, melyek prototípusait jelenleg egy titkos, kormányzati támogatásból működő kutatóközpont fejleszti. A berendezések a másodperc tört része alatt képesek a legkeményebb páncélzaton is áthatolni, és azonnal elpárologtatni az élő szöveteket. A telepítés még évekig húzódhat, így a kormánypárt addig más módon kíván fellépni a behatolókkal szemben.
A rövidtávú rendelettervezet szerint speciális vadászengedélyt hoznak forgalomba, melyet minden állampolgár kiválthat, területi, vagy országos jogosultságot szerezve a menekültek saját kezű, illetve gépesített likvidálására. Az állam az engedélyekből befolyó bevételeket teljes egészében a későbbi határsértések elleni védekezésre fordítja. A jogosultság megszerzése lehetővé teszi illegális határátlépők, menekültként nyilvántartott személyek, illetve hajléktalanok büntetlen elpusztítását, amennyiben halálukat gyors, és szakszerű módon eredményezi a választott kivégzési módszer. A felhasználható eszközökben nincs megkötés, kizárólag a humánus, és precíz pusztítás alapelvét kell szem előtt tartania az újdonsült vadásznak. Az erre engedéllyel rendelkezők saját lőfegyverüket is használhatják. A közutakon felbukkanó célpontokat gépjárművel is engedélyezett lesz elgázolni, ám ilyen esetben mindenképp meg kell bizonyosodni róla, hogy az áldozat valóban elpusztult-e, életben maradása esetén gondoskodni kell a gyors halálról.
Az engedélyek kiváltásához más módon is kedvet szándékozik teremteni a kormány: a nagyobb településeken rendszeres időközönként humanitárius rendezvénynek álcázott ingyenes ételosztást tartanak, hogy a közelbe csalogassák a leendő prédát. Ezekről az eseményekről hatékonyan tájékoztatják a lakosságot, illetve külön felhívják az engedélyt vásárolt polgárok figyelmét is a lehetőségre. A forgalmasabb csomópontokra bérvadászleseket is állítanak, újabb bevételforrást teremtve a költségvetés számára.
A képződő holttestek fölött a kiirtást végző személy szerez tulajdonjogot, felhasználásáról belátása szerint dönthet. A közétkeztetésben történő forgalomba hozatal természetesen tilos, ám állati takarmányként, trágyázásra, menekültek élelmezésére, és saját fogyasztásra felhasználható a megszerzett húsanyag. A kormány az agráripar élénkülését várja a vadászat fellendülésétől. Közegészségügyi okokból a feleslegessé vált, illetve fel nem használt tetemeket a legközelebbi fehérjefeldolgozóba lesznek kötelesek elszállítani a vadászok.
A vadászengedélyen felül befogási jogosultságot is lehet majd igényelni külön felár ellenében, mely lehetővé teszi a bevándorlók élve történő foglyul ejtését. Ilyen esetben a zsákmány szintén az elejtő tulajdonába kerül. Ez szintén kedvező hatással lehet a földművelésre nézve, ugyanis a lényegében ingyenes munkaerő megsokszorozhatja a kisebb vállalkozások kapacitását. A rabszolgaként tartott egyedek után alacsony összegű rabszolgaadót lesz köteles fizetni a tulajdonos, ennek mértéke még nem került megállapításra. Az elemzők járulékos eredményként az illegális prostitúció visszaszorulását is várják az új rendelettől, ugyanis az ellenőrzött, és adózott rabszolgamunka hatásos vetélytársa lehet a hagyományos útszéli kéjelgésnek is. A kereskedelemben is várható némi fellendülés, ugyanis az egyedek első piaci forgalomba hozatala áfaköteles lesz.
A változtatások ősztől fokozatosan lépnek életbe, az első vadász-és befogóengedélyeket már novembertől igényelni lehet a járási hivatalokban.
A lábatlan nő a műlábát vajon műgyantával szőrteleníti?
Akinek a lábán a járófelület magmából készült paripákkal van borítva, annak a talpalávaló.
Rendőrségi értesülések szerint a pécsi Jakabhegyi Kollégium egyik szobájában különös tevékenységek folytak egy ideje. A kiszivárgott hírek szerint egy elszabadult, dühös disznó tartja rettegésben az egyik emeletet, melyet emiatt le kellett zárni.
A történet még 2014 őszén kezdődött, amikor a hallgatók az őszi félév kezdetekor beköltöztek a létesítménybe. Feltehetően ekkor csempésztek be a 222-es blokk egyik, használaton kívüli szobájába egy Orbán-hízó fajtájú malacot, mivel a kezdeti időszakban az egyéni belépőkártyák elkészültéig gyakorlatilag ellenőrizhetetlen a ki-be áramló embertömeg. a több éve ott lakó fiatalok rendelkeztek a használaton kívüli szoba pótkulcsával, így ott helyezték el a jószágot, melyet módszeresen nevelni kezdtek.
Főleg az összegyűlt ételmaradékkal etették, alkalmanként táplálékát becsempészett sertéstáppal, növényzettel, illetve elhullott állatok tetemeivel is kiegészítették. Gyakran előfordult, hogy a tivornyáikon megmaradt alkoholt is megitatták vele. Intelligens jószág lévén mindig ugyanarra az ágyra piszkított, így rendszeresen cserélték a szobában található ágyneműket, a mosodába hordva azokat megtisztítani. A keletkezett folyékony és szilárd salakanyagtól a toaletten keresztül szabadultak meg. ablakát rendszerint nyitva tartották, így elenyésző volt a szagártalom, melynek csökkentése érdekében a blokkban található elszívó berendezéseket folyamatosan üzemeltették. Ez utóbbi furcsaságon kívül semmit nem észlelt a biztonsági személyzet a különleges lakó jelenlétéből, rendkívül csendes állat volt. A folyamatos hangoskodás és bulizás miatt kialakult jellegzetes, penetráns alkoholszag miatt észrevehetetlen volt az alkalmanként terjengő kellemes, visszafogott sertéstrágyaillat.
A problémák a tavaszi félév vége felé kezdtek körvonalazódni először, amikor a hízó már tekintélyes méretűre és súlyúra gyarapodott, a szoba alatt lakók rendszeresen panaszkodtak hangos dübörgésről, és gusztustalan hangokról, böfögésekről. Az addigra megsokszorozódott táplálékigény kielégítése nagy feladatot rótt a jószág gazdáira, akik emiatt a környéken nagy számban megtalálható hajléktalanok elpusztításával jutottak a kellő mennyiségű húshoz. Eddigre ugyanis olyannyira rászoktatták disznójukat erre, hogy a húson kívül más táplálékot nem volt hajlandó elfogyasztani. A vizsgaidőszakban a megfogyatkozó italozások miatt még inkább észlelhető volt a potyautas jelenléte a fedélzeten, így az egyik portás, Géza, saját kezűleg óhajtott megbizonyosodni az inkriminált szoba valós tartalmát illetően.
A vészhelyzet ekkor alakult ki, ugyanis Géza a lakók jelenléte nélkül szerette volna megvizsgálni a körülményeket, így egy szombati napon nyitott be a szobába. A meglepett, és feltehetőleg éhes disznó a számára teljesen idegen emberre záros határidőn belül rátámadt, majd holttestét elfogyasztotta. Ezután a nyitott ajtókon keresztül a folyosóra jutott, ahol további kollégisták halálát okozva kezdett tombolásba. Hamar megtanulta a kilincs használatát, így egyesével végigjárta a szobákat élelem után kutatva. A szinte üres kollégiumban túlélők nélkül senki nem vethetett véget a garázdálkodásnak. A vasárnap délután apránként érkező hallgatók először a portás hiányára lettek figyelmesek, majd véres látvány fogadta őket a folyosókon, ám néhányuk szintén képtelennek bizonyult elmenekülni. Legalább húsz ember halt meg, mire valaki értesíteni tudta a rendőrséget, melyek kiérkezvén az egyik emeletre terelték az agresszív élőlényt, majd lezárták azt, hogy ne tudjon kijutni onnét.
A jelenlegi információk szerint speciálisan képzett vadállatbefogók érkezését várják, hogy elszállítása után élve vizsgálhassák meg a legalább nyolc mázsás állatot. A sertés gazdái ellen a kollégiumi bizottság fegyelmi vizsgálatot indított engedélyezetlen háziállattartás miatt.
Az az ember, aki napi rendszerességgel fogyaszt denevérhúst, a mindennapi batevő.
Jelentette be a szlovák kormány, miszerint a magyar-szlovák tárgyalások során nem tudott egyik fél sem dűlőre jutni. A diskurzus témakörét az ülés kezdeményezője, Robert Fico szlovák miniszterelnök legújabb propaganda mottója is egyértelművé tette: „Igazságot Szlovákiának!” és egy másik, ami főként a szlovák nép körében lett népszerű: „Lesz még a magyar hon szlovák gyarmat!”
A szlovák államfő kész tények elé állította Orbán Viktor miniszterelnököt ezzel kapcsolatban. A napokban történt (június 4.) trianoni megemlékezés 95. évfordulója alkalmából Fico kifejtette álláspontját: „Át tudom érezni a magyarok megaláztatását, ezért egy olyan javaslatot teszek Önnek, hogy mindkét fél elnyerje ennyi idő elteltével az igazság kellemes átható érzését. A trianoni békediktátum igazságtalansága engem is teljes mértékben lesújt, mert mind a mai napig létezik Magyarország. Annak érdekében, hogy ezt a csorbát helyre tegyük és a közös érdek is úgy kívánja, megkérem a magyar miniszterelnököt, hogy fogadja el azt a javaslatot, hogy a két ország egyesüljön.”
A javaslatban elhangzottak alapján Fico szlovák közigazgatást és kormányzatot vezetne be és a hivatalos nyelv is természetesen a szlovák lenne. A szlovák felsőbbrendűség értelmében az oktatás, a kultúra, a közművelődés is mind szlovák mintára lenne átformálva. A három hatalmi ág: a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalom is szlovák alapokon nyugodna.
Kifejtette azon nézetét is, hogy minden olyan köz- és tulajdonnév, aminek az elő- vagy utótagjában szerepel a „magyar” szó, le lesz cserélve a „szlovák” szóra. Ennek értelmében ez azt jelentené, hogy a földrajzi elnevezések is, mind hely-, település- és utcanevek sem lesznek kivételek az intézkedés alól. Továbbá kihatással lesznek a zeneiparra is, hiszen a közismert nóták és nemzeti érzelmű verseink is, mint a Nemzeti dal, a Himnusz és a Szózat így fognak hangzani:
Az oktatásra is nagy hatással lesz az új berendezkedés. Az egykori revizionista mottó is át fog alakulni erre: „Csonka Szlovákia nem ország, Nagy-Szlovákia mennyország”. A teljes átváltoztatás és átnevelés érdekében az eddig ismert és tanult fehér ló mondáját, miszerint Árpád vezér fehér lovat küldött Szvatopluknak helyett, így fogják oktatni: Szvatopluk küldi Árpádnak a fehér lovat és így szerez hazát népének. A csodaszarvas legendájában szereplő Magor és Hunor történetét ezen túl úgy fogják ismerni, hogy Szlovo és Szlotor. Az egyik legősibb fennmaradt magyar történeti mű, a Gesta Hungarorum, helyett Gesta Szlovorrum lesz az elnevezése. Ugyanígy fog átesni az Ómagyar Mária-siralom helyett, Ószlovák Mária-siralom.
A tárgyalás végén bejelentette a magyar miniszterelnök, hogy ezzel a precízen kidolgozott és átgondolt programmal szemben jobbnak látja, ha elfogadja az álláspontokat, hogy idézzük: „Magyarországnak be kell bizonyítania és be is fogja az egész világ előtt, hogy a demokratikus változások igen is élhetőek, hiszen egy olyan nemzetről beszélünk, ahol a tolerancia, a megértés és a béke fenntartása a fő mozgatórúgó, ott nincs értelme ellenállni, sem aktívan, sem passzívan. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy példát mutassunk mindenki számára, hogy a dicső szlovák nemzet előtt fejet hajtunk és behódolunk nekik.” A döntés értelmében az elkövetkező időszakban a magyar kormány apró lépésekben elkezdi bevezetni az elképzeléseket, hogy 2016. január elsejétől már gördülékenyebben mehessen végbe az annexió.